Milyen hatással van a robotika a munkaerőpiacra?
2022. április 12., kedd, 10:45
Címkék: állás automatizálás kollaboratív robot mérnöki állás munkaerőpiac robot robotika
Gazdasági szükségszerűség – ez a leggyakoribb érv az automatizáció mellett, ugyanis az elmúlt években egyértelművé vált: a robotok térnyerése indokolt és rendkívül hasznos is a munkaerőhiánnyal küzdő gyártói szektornak. Elveszik a munkát – ez pedig a leggyakoribb kritika a dolgozók, illetve a kétkedő cégvezetők részéről, de ezt a tévhitet – ahogy 4 másikat is – már eloszlattuk a CobotX szakmai blogján. Ezúttal arra térünk ki részletesen, hogy a robotika milyen hatással van a munkaerőpiacra, és miként lehet alkalmazkodni.
Ahhoz, hogy megértsük az automatizáció következményeit, értenünk kell, miért is szárnyal az elmúlt években. A robotok állandó minőségben dolgoznak a nap 24 órájában – így 3 műszakot is vállalnak –, nem fáradnak, nincs ebédszünetük, pár órába telik a betanításuk, nem kérnek fizetést – se más juttatást. Egyetlen igényük van: legyen áram. Ezzel nagymértékben csökkentik a gyártási költségeket és a lehetséges hibák számát is.
Ha csak az imént felsorolt előnyökből indulnánk ki, azt hihetnénk: a robotok térhódítása egyik pillanatról a másikra a feje tetejére állítja a munkaerőpiacot. Cseppet sincs így! A kollaboratív robotok esetén különösen nem, hiszen a neve is arra utal, hogy együtt dolgozik a gyári munkásokkal. A robotok és emberek pedig csak akkor tudnak hatékonyan együttműködni, ha mindkettejük erősségére építünk: a gépek gyorsak és precízek, az emberek pedig intelligensek és kreatívak. Kizárólag ez a párosítás garantálja a profit maximalizálását.
Már a járvány előtt is jelzett a munkaerőpiac
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) elemzése rámutatott, hogy sok magyar munkavállaló dolgozik automatizálható területen, de egyúttal hangsúlyozta: a robotok alkalmazása nem feltétlenül jár a szakmák megszűnésével, hiszen sok esetben csak egyes részfeladatokat lehet automatizálni. Sőt, rengeteg olyan feladat van, amit a technológia mai állása szerint nem lehet robotokra bízni.
A GVI még a koronavírus-járvány előtt listázta a szakmákat, amelyeket leginkább érint az automatizáció. Az eredmény: “a szakképzettséget nem igénylő szakmák 38 százalékában a részfeladatok többsége automatizálható, 28 százalékuk pedig teljes mértékben helyettesíthető gépekkel”.
Akkor mégis a robotok veszik majd el a munkát? Nem. Ha bármi vesz el munkát, az sokkal inkább a piaci igény lesz. Már a pandémia előtt, 2019-ben nyilvánvaló volt: az Európai Unió rekordmagas foglalkoztatottságának (242 millió fő) hajtóereje a magas képzettségű munkaerő. A világjárvány előtt sem volt tehát titok: a jövő a tudásintenzív ágazatoké. Ha pedig egyes feladatok el is tűnnek, mint például egyes gyári munkák, akkor új hivatások születnek, hiszen az automatizálást ellenőrizni, kiszolgálni és karbantartani is kell.
A munkaerőhiány az automatizáció motorja
A koronavírus-járvány során Magyarországon is érezhető volt: a robotok sokszor nem munkát vesznek el, hanem a munkaerőhiányt oldják meg. A KSH 2020-as, év végi felmérése világosan fogalmaz: “a közfoglalkoztatottakon kívül a legtöbben az ipari ágazatban, azon belül is a feldolgozóiparban dolgoznak (690 ezer fő), ezt követi a kereskedelmi és gépjárműjavítási ágazat (397 ezer) valamint a szállítás és raktározás (214 ezer fő)” – szemlézte a Qubit. A KSH viszont azt is kiemeli, hogy a munkaerőhiány évek óta pont ezekben az ágazatokban, leginkább az ipari termelés terén a legmagasabb.
Más szektorok is ilyen tapasztalatokról számolnak be. A Létesítménygazdálkodási és Épületüzemeltetési Szolgáltatók Országos Szövetsége (LEO FM) például a 2021-es összefoglalójában szintén jelezte: a robotizáció nem a pandémiának, hanem a munkaerő hiányának köszönhető, ami már már a 2010-es években is a szektor égető problémája volt.
A nemzetközi helyzet is hasonló. 2021-ben az észak-amerikai cégek több mint 2 milliárd dollárt költöttek 40 ezer robot beüzemelésére, amit – beszámolójuk szerint – a rekordkereslet és a munkaerőhiány indokolt. Az Association for Advancing Automation (A3) iparági szervezet összefoglalója mindeközben kiemelte a kollaboratív robotok és az emberek egyre hatékonyabb együttműködését.
Persze akadnak bökkenők, hiszen a Deutsche Welle egy magyarországi riportban számolt be arról, hogy a munkások hajlamosak szabotálni a robotokat. A Nemzetközi Robotikai Szövetség (International Federation of Robotics, IFR) fel is hívta erre a figyelmet, és jelezte: a Covid-korszakot követően a termelékenység növelése szempontjából kritikusan fontos, hogy milyen lesz az emberek hozzáállása az automatizációhoz.
Egyre többen elfogadják a robotokat
Megnyugtató példaként lehet említeni a forgalmas gyárcsarnokokról érkező beszámolókat, ahol korábban rendre előfordultak ütközések és balesetek. A kollaboratív robotok szenzorai minimálsira csökkentik a kockázatot, a biztonságosabb munkakörnyzet pedig még a kétkedő munkásokat is elfogadóvá teszik. Olyannyira, hogy hálájuk jeléül még nevet is adnak a robotoknak.
Ilyen fejlődéshez pedig meg sem kell vásárolni a kollaboratív robotokat, egyre népszerűbb a bérlési lehetőség. A több száz éve fémalkatrészeket gyártó Polar Manufacturing is élt a lehetőséggel, és rengeteget spórolt a robotkarokkal, az alkalmazottaknak pedig érdekesebb feladatokat adott. Az amerikai cég 70 ember mellé 25 kobotot bérelt, de nem tervez leépítést, hiszen a meglévő dolgozók így hasznosabb munkát végeznek.
A Seegrid is példamutatóan alkalmazkodott a Covid-korszakban: a targoncákat gyártó cég a kobotok segítségével megduplázta a bevételét, amit tervei szerint 200 új alkalmazottra költ.
2016-ban egyébként még csak 4442 lízingelt vagy bérelt robotot alkalmaztak az Egyesült Államokban, 2026-ban viszont a szakértők becslése szerin 1,3 millió lehet a számuk, csak az USA-ban.
Miért lettek ilyen népszerűek a kollaboratív robotok?
A munkaerőpiacot teljesen átformálta a koronavírus-járvány, hirtelen emberek millió érezték úgy: a mentális és fizikális egészség sokkal fontosabb, mint az addigi munkájuk, főként ha nem érzik reálisnak az előrelépés lehetőségét. Különösen így gondolkodtak azok, akik unalmas, repetitív, megterhelő vagy veszélyes feladatkört láttak el. Csak az Egyesült Királyságban 140 ezer dolgozót kellett ilyen okokból pótolni, 2030-ra pedig szakértői becslések szerint világszerte 1 milliárd lehet ez a szám, ami már csak átképzéssel hidalható át.
A fluktuáció és a munkaerőhiány egy költséghatékony megoldásért kiáltott. Itt jöttek képbe a már addig is rengeteget fejlődő kollaboratív robotok, vagyis kobotok. Átveszik a veszélyes és/vagy unalmas munkák terheit, amíg a megmaradó alkalmazottak magasabb hozzáadott értékű munkakört tölthetnek be.
Franciaországban már egy nagy mintájú felmérés is bizonyította, hogy a kollaboratív robotok nemcsak elméletileg, de a gyakorlatban is csökkentik a költségeket. Az Universal Robots – általunk is kínált – kobotjainak költsége átlagosan 12 hónap alatt megtérül, majd hosszabb távon is megbízható minőségben, fáradhatatlanul dolgoznak.
Teszik mindezt azért, hogy kisegítsék a humán munkaerőt, hiszen erre tervezték őket. A munkavédelmi szempontból kockázatos feladatokat is átvállalják, míg a munkaerőpiac új erőre kap, hiszen a monoton munkák helyett az emberek kreatívabb feladatokat végezhetnek. Ez a trend visszacsábíthatja az iparágtól a járvány idején elfordulók millióit.
Hálásak lehetünk a kobotoknak
Mivel egyéb technológiák is fejlődtek – például a gyárak futószalagjai –, a repetitív munkák nemcsak unalmasak, de fárasztóak is lettek, hiszen egyre kevesebb az idő beszélgetni a munkatársakkal, vagy pihenni két csomagolás között. Azok a munkakörök, amelyeket a kobotokkal automatizálnak, általában monotonok és fárasztóak. “Tulajdonképpen hálásnak kéne lennünk azért, hogy a gépekre hárul a feladat” – fogalmazott a Financial Times elemzése.
Egy új generáció kerül a munkaerőpiacra, a 20-as és 30-as éveit taposó fiatalok már eleve nem is szeretnének ilyen feladatokat ellátni. Nemcsak elfogadóak a gépekkel, de el is várják, hogy a kihívást nem jelentő munkaköröket inkább robotok töltsék be. Ők már talán ismerik az 5D (dirty, dull, dangerous, domestic, dextrous) rövidítést is, ami a koszos, unalmas, veszélyes, megalázó és kézügyességet igénylő munkák gyűjtőneve, mint például a csomagolás, a minőségellenőrzés és az összeszerelés. Pont ezekre találták ki a kobotokat!
Nem veszik el a munkát, csak átalakítják
Szalavetz Andrea, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos tanácsadója a G7-nek adott érdekes interjút a robotika és a munkaerőpiac kölcsönhatásairól. Elmondása szerint – és mi is így látjuk – vannak már Magyarországon olyan cégvezetők, akik a gépek révén felszabaduló időt arra használják, hogy értékesebb munkát adjanak az alkalmazottaknak. Ehhez persze elengedhetetlen a munkafolyamatok átalakítása, de Szalavetz Andrea tapasztalatai szerint ez a befektetés mindig megtérülő, hiszen változatosabb és érdekesebb feladatokkal könnyebben tartják meg az egyre értékesebb emberi munkaerőt.
Szalavetz Andrea kutatásának másik fontos következtetése, hogy ezeknek a folyamatoknak csak akkor lehet pozitív hatása, ha a munkavállalók már egyébként is képzettek – de nem a klasszikus módon. Nem bizonyítványokat várnak el, hanem rugalmasságot, önállóságot, problémamegoldó készséget, nyitottságot a tanulásra.
Zárásként Matheika Zoltánt, a Kopint-Tárki Zrt. vezető kutatóját idéznénk, aki a Világgazdaságnak adott interjújában remekül foglalta össze a lényeget.
“Nem először fordul elő a történelem folyamán, hogy bekövetkezik egy technológiai ugrás, ami a munkaerőpiac szereplőit arra kényszeríti, hogy átképezzék magukat egy-egy új feladat ellátására, új kompetenciák megszerzésével.”
