Mérnököknek készült

Ingyenesen letölthető a „Gépipari tűrések, illesztések” című könyv

2016. június 14., kedd, 06:00

Címkék: gépipar Gépipari tűrések gyártástechnológia illesztések könyv nyugat-magyarországi egyetem szabványosítás tűrés

A globalizáció egy olyan jelenség, amely mindenkit érint. Ez alól a gyártástechnológia sem kivétel. Mind a gyártás, mind a tervezés világviszonylatban szervezett, így fontos az egyértelmű műszaki kommunikáció. Pont ezen okok miatt a műszaki rajz, illetve a műszaki rajzon használt tűrések régóta szabványosítottak.

Az első tűrésekkel, illesztésekkel foglalkozó szabványokat még az ISO – International Organization for Standardization/Nemzetközi Szabványügyi Szervezet – elődszervezetének számító, 1926-ban megalakult ISA – International Federation of the National Standardizing Associations/Nemzeti Szabványügyi Testületek Nemzetközi Szövetsége – állapította meg. Az IT illesztési rendszert selejtelemzésre alapozva már 1928–1935 között kidolgozták.

A gyártástechnológia fejlődésével és a műszaki megoldások finomodásával párhuzamosan a szabványok is folyamatosan változnak. Az alak-, irány-, helyzet- és ütéstűrésekkel foglalkozó szabvány (MSZ EN ISO 1101:2013) 1995-ben 34 oldalas, 2006-ban 61 oldalas, ma pedig már 113 oldalas. A szabványok bővülése nem azt jelenti, hogy a régi tartalom alapjaiban változik, hanem például ebben az esetben is a csoportosítás változik, így igazodva például a méréstechnikai igényekhez is. Ezenkívül ezek a szabványok sok új jelölést tartalmaznak, melyeket ma még speciális előírásként értelmezünk, és nem általánosan használunk. Ha azonban megfigyeljük a fejlődési tendenciákat, akkor azt látjuk, hogy ami ma precíziós megmunkálás volt, az holnap már általános igénnyé változik (1. ábra), vagyis a speciális rajzi jelek is általánossá válnak.

1. ábra A megmunkálási pontosság növekedése. Forrás: Zsidai László: Gépgyártás-technológia 2015. ISBN: 978-963-12-3990-4

Hasonlóan például a felületi érdesség jelölése is egyre inkább előtérbe kerül. Az érvényes szabvány szerint azonban már csak a pipa szára alatt tüntetetjük fel az érdességi előírást, ráadásul úgy, hogy ki kell írni, milyen érdességre értjük (Ra, Rz, Ry…).

Vannak olyan nemzetközi szabványok, melyet eredendően Magyarországon nem vagy kevéssé használtak, ilyen például az ISO 2768 vagy az ISO 13715. Előbbi a jelöletlen tűrésekkel foglalkozik, ami mindenesetre már több éve terjed Magyarországon is, illetve elérhető a magyar szabványok között is. Utóbbi az alkatrészek eltompításával foglalkozik, és főként gyártástechnológiai szabadságot ad azon elv alapján, hogy a lekerekítés és a letörés között nem tesz különbséget, csupán a jellemző méreteket definiálja (2. ábra).

2. ábra Általános éltompítás megadása

Ahol csupán éltompításról van szó, és az alaknak nincs funkciója, ott a tervezőmérnök ezeket a szabványos jeleket használva egyszerűsítheti a rajzkészítését. A valódi oka ennek a jelölésnek az, hogy a gyártó a megmunkálási módnak megfelelően választhatja ki, hogy az adott élen lekerekítést, vagy letörést készít. Ennek hatására a darab gyorsabban, kevesebb szerszám felhasználásával készülhet el, ami egyértelműen a költségcsökkentés irányába hat.

A könyv felépítését tekintve először általános képet ad a műhelyrajz készítése során alkalmazott, tűréseknél használt elvekről. Mintaműhelyrajzon keresztül bemutatja azokat az általános szabványos jelöléseket, amik ma általánosan előfordulhatnak egy műhelyrajzon. A könyv a továbbiakban ezeknek a jelöléseknek a használatát és értelmezését mutatja be. Az elméleti alapot a háromoldalas tűrés fejezet adja, majd ezt követően rögtön rátér a túlhatározott méretmegadásra és annak következményeire. Az alapok között szerepel még az alak-, irány-, helyzet- és ütéstűrések csoportosítása, értelmezése (3. ábra). Ehhez a témakörhöz külön példatár is kapcsolódik a könyv végén, mely több példával segíti a jelölések megfelelő értelmezését.

3. ábra. Alak-, irány-, helyzet- és ütéstűrések csoportosítása

A jelöletlen tűrések kapcsán nemcsak a hosszméretekkel foglalkozik a könyv, hanem a jelöletlen alaktűrésekkel is. Az éltompítások újabb megközelítése és a felületi érdesség bemutatása mellett kitér az illesztésekre is. Utóbbi terület alapvető fontosságú mind a tervezés, mind a gyártás szakaszában – az itt elkövetett hibák az összeszerelési fázisban jönnek elő, ami egyértelműen pluszköltséget és késedelmes teljesítést jelent. Az illesztésekhez tartozó csapok és lyukak ISO 286 szerinti tűréstáblázatait a könyv melléklete tartalmazza.

A szabványos tűrések alkalmazásának nyolc fejezetét egy globális összefoglaló fejezet zárja, ahol a mérőeszköz/megmunkálógép/tűrés kapcsolatáról olvashatunk. Iránymutatást találhatunk a fejezetben, hogy adott tűréseket milyen gépekkel és mérőeszközökkel lehet gyártani, ami nagy segítséget adhat a tervezőmérnöknek.

4. ábra. A könyv borítója és hátoldala

A könyv végén két bonyolultabb tématerület feldolgozása található. Az egyik a legnagyobb anyagterjedelem feltétele, mely alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a szigorú alak-, helyzet- és iránytűrések esetén olyan engedményeket tegyen a gyártónak, hogy az a költségeket csökkenteni tudja mindaddig, amíg az összeszerelést nem veszélyezteti. A másik tématerület a méretlánc-átrendezésről szól. Ez kifejezetten ahhoz ad segítséget, hogy adott esetben hogyan kell kiszámolni az adott felületelemek tűrését a rajzon megadott többi értékből. Ezt a témakört 12 példával mutatja be az egyszerű elméleti esetektől a többoldalas példákig, ahol már a műszaki megközelítésre is kitér a megoldás.

A szakkönyvek beszerzése sok esetben nehézkes, azonban ebben az esetben a szerző honlapjáról ingyenesen letölthető (matyi.misi.eu/tures.html) jó minőségben (4. ábra). A honlapon az egyes fejezetek megértését videók is segítik.

Dr. Andó Mátyás

egyetemi docens, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Műszaki Intézetének igazgatóhelyettese